Born on the Fourth of October

Mint az Oscar-on:
KÖSZÖNÖM A MEDDŐSÉGI DOKIMNAK, HOGY NEM ENGEDTE EL A BABÁT; KÖSZÖNÖM A SZÜLÉSZORVOSOMNAK, HOGY MINDIG RENDELKEZÉSEMRE ÁLLT ÉS NAGYON ÜGYESEN DOLGOZOTT RAJTAM, HOGY MIND ÉN, MIND A BABÁM EGÉSZSÉGESEK MARADJUNK. KÖSZÖNET A SZÜLÉS ELŐKÉSZÜLETEIBEN ÉS FOLYAMATÁBAN SEGÍTŐ CSAPATNAK, VALAMINT A CSECSEMŐS NŐVÉREKNEK A KLINIKÁN!

Tehát ott kezdeném, hogy még mindig nem szedtem össze magam a szüléstörténetre, pedig nem egy nagy eresztés, de most gyorsan leírom, míg a kis Goaudom alszik.

Tehát szülés napján reggel 7-re kiraktuk a gyerekeket oviban, majd pár perccel fél 8 előtt meg is érkeztünk a Klinikára. Elfoglaltam a szülőszobám, tiszta konfortos volt. Bemutatkozott a szülésznőm, meg egy fiatal harmadéves tanuló, aki elsőnek kapja meg majd a kisbabám, ő volt az aktuális csecsemős nővérkém. Teljesen rendesek voltak, egy szavam nem lehet, mindig megkérdezték, hogy van-e valamire szükségem. Közben bekötöttek egymás utánba 3infúziót, utolsóban már volt glükóz is (állítólag a baba miatt) - amúgy AC-kel mértem a cukrom, 4.4 volt fél kilenc körül -, majd kaptam antibiotikumot, valami "D"-betűset (penicillin-érzékeny vagyok), azt állítólag mindenki kap, mert "biztos, ami biztos".Megitattak savlekötővel, baromi car, sós víz vagy mi a fene! Majdnem kihánytam! Nem volt borotválás, semmi, bár nem is volt rá szükségem, szerintem ezt látták, ugyanis az volt az első, hogy át kellett venni a hálóinget és semmi más nem maradhatott rajtam, úgy pakolták rám a ctg-t.

Levette a szülésznő a Kriós-csomaghoz a szükséges dolgokat belőlem, kitöltötte a papírokat is. Becsúszott elém egy sürgősségi császár, úgyhogy csak fél 11 körül indultunk a műtőbe. Egyébként első voltam a listán. Egészen a műtétig folyamatosan rajtam volt a CTG és rohadtul fájt a hasam. Nem fűztek hozzá nővérek kommentárt, viszont szülés közben hallottam, hogy az egyik mondja az orvosnak, hogy "rossz volt a ctg-je".

Bent bekötötték a spinált, mondták, hogy már csak 6órás (nem 10, mint 3éve), mivel ez most vékonyabb tűvel történik.

Elkezdődött a műtét, doki és a munkatársa folyamatosan beszéltek egymáshoz, hogy nézd ezt, most rakd oda, ezt meg vedd el innen, adj ilyen-olyan eszközt stb. Nem akartam beleszólni, hogy velem is vegyék fel a kapcsolatot és meséljék már, hogy mi van, nehogy aztán emiatt ne tudjanak hatékonyak lenni és legyen valami gebasz. Tehát én lenni rohadt csendben és csak elképzeltem, hogy mi történik. Észrevettem, mikor a doki visszafogja a lélegzetét, baba még sehol, én is sík ideg voltam, hogy minden rendben van-e.

Aztán a jobb oldalamon álló doktornő belekönyökölt a mellkasomba és csak nyomott-nyomott, már felnyögtem. Szinte egy örökkévalóságig tartott, tudtam, hogy most a gyereket próbálják kiszedni, aztán egyszercsak meglett. Hát, jót sírtam. 2x volt már a nyakára tekeredve a köldökzsinór (34. hét óta nem tétlenkedett a kiscsaj), és mint a doki később elmondta: 6-7 perc volt, mire megtalálta bent a gyereket. Mindenféle összenövések voltak a hasamban. Úgyhogy baba felsírt, én is vele sírtam, majd odarakták a fejemhez. Állandóan emeltem volna fel hozzá a fejem, milliószor rám is szóltak, ugyanis spinálnál Tilos! (Olyan magasan tartották a bébit, hogy másképp nem láttam...)

Aztán elvitték bébikét a szülőszobámba, ahol rendbe tették apa szeme láttára, majd apuka megkapta 15percre - ld. lent.  Én akkor megnyugodtam, ő már rendben volt.

Amíg dolgoztak rajtam (doki későbbi beszámolója férjemnek: legalább 40perc volt, míg belül is embert csináltam a feleségéből - azé' ez durva :)) elkapott a hányinger. Bő negyed óra múlva, mikor már alig válaszolgattam a nővérek kérdéseire, megkérdezték, hogy "nincs jól", mondtam, hogy rosszul vagyok. Közölték, hogy "szóljon, legközelebb szóljon, panaszkodjon". Mondtam, hogy azért nem szóltam, nehogy megint sós vizet itassanak velem. Az orvosom ezen annyira röhögött, hogy szerintem majdnem eldobta a szikét. Mindenki röhögött, csak én nem. Kaptam egy fecskendőnyi valamit a karomba, aztán nemsokára már jobb is lett.

A dokim társa, a doktornő ragaszkodott hozzá, hogy az orvosom vágja ki az előző műtétek hegeit és csináltak EGY (!) nagyon szép vágást, majd gyönyörűen összevarrták (nem kevés idő alatt) - dokinő plasztikai sebész. Az öröm az ürömben, hogy az én totál rosszul gyógyuló bőröm begyullad a jobb szélső résznél, úgyhogy a két héttel ezelőtti varratszedés másnapján már fel is szakadt egy jó centin a seb és ömlött ki a genny. Aznap klinikán rendbe tettek, majd hétfőn is bementünk, akkor már látta az orvosom is. Beígérte, hogy szerdán már szór is bele porcukrot, ugyanis az elvonja a vizet a baciktól, amik emiatt "éhen halnak", így fertőtlenítik manapság a sebet. Azt hittem, hogy hülyéskedik. Sónak hasonló jó tulajdonságai vannak, csak a falat kaparnám le :) Azóta napi 3x tisztítok, jódozok, kötést cserélek. Egyébként tényleg gyönyörű szép lett a hegem többi része!

Még szerencse, hogy nem lesz több császármetszésem, mert a következőnél lehet, hogy már össze sem varrnak, hanem belocsolják a sebet ecettel, "majd az összerántja"...

Folyt. köv. a bent tartózkodásról...

Fotók (1-5 nap)

Történetekkel még restanciában maradok, mert nem egyszerűen alakulnak a dolgok... nincs két egyforma gyerekem, pedig azt hittem. Csomó mindenről azt gondoltam, hogy pofon egyszerű lesz így harmadjára, de be kell látnom, hogy ez nincs így - szoptatással az élen -, úgyhogy még egy darabig távol leszek, mert mind az ötünknek fel van adva a lecke.
DE: a dolgok jól alakulnak, csak idő kell hozzá.

Ma voltam varratszedésen, fájt! A műtétem alatt szinte kifordítottak, ááááá. Plasztikai sebész varrta a sebem, ez azért magáról beszél. A dokim a kiemelést követően még jó egy órát dolgozott rajtam, baromira csúnya dolgok alakultak belül. Mondta, hogy több gyereket ne vállaljak, mert nem tud felelősséget vállalni sem a terhességemért, sem a szülésért, sőt, a szülést nem fogja vállalni. Örüljek annak, hogy lett egy csodaszép, egészséges kislányom (APGAR 9/10, lepény II.), az én műtétem is jól sikerült, és maradjunk ennyiben. Natasa nyakán amúgy már 2x volt rajta a köldökzsinór. Gyerekek, én úgy örülök, hogy túl vagyunk a nehezén!!!

Megjegyezném, hogy hülyére ijesztgettek ultrahangon, hogy ekkora, meg akkora baba lesz, ilyen-olyan nagy fejjel, aztán tessék, teljesen arányos gyerek! Erről ennyit!

Tehát a Fotók (apa 15percre megkapta a babát szülés után, előtte tették tisztába is a picit):

Néhány percesen:

Hátezegybaromirajófotólett!

Mint a MIB-ben a kis polipbébi :)

Angyalok vigyáznak rá!

Egy ilyen nózit nem lehetett nem látni a 12 hetes szűrésen.

 

Ekkora haja van, és ilyen kis gyűrött fülecskéje :) Nem, nem égett a gyomrom sokszor, 7 Rennienél több nem ment le a terhesség alatt.

 

Hazaértünk:

  Kórházi ajándékcsomagok (3db - különböző):

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN A GRATULÁCIÓKAT ÉS RÁNKGONDOLÁST!

Köszönöm mindenkinek a sok gratulációt, nagyon aranyosak vagytok!

MA ENGEDTEK KI MINKET A KÓRHÁZBÓL.

Minden rendben van, tejcsi is lett, mára a kiscsaj is megtanult szopizni, avagy mára kerültünk összhangba, hogy pontos legyek. Két nagyobb gyerekem a legnagyobb érdeklődéssel tanulmányozza Natasát.

HÉTFŐN BŐVEBBEN ÍROK HIDEGET ÉS MELEGET A KÓRHÁZBAN TÖRTÉNTEKRŐL, de a legfontosabb, hogy jól vagyunk, és itthon vagyunk.

Sok puszi

2011.10.04én Natasa megszületett 52centivel és 3.32kilóval (38+4)

Szülés előtti utolsó bejegyzés (38+3)

 REggel az ovi után beugrottunk Sotéra, sikerült előbányászatni a leletemet. Egy másik orvos nevében küldték el, és már múlt hét keddre megérkezett. A guta megütött majdnem!!! Úgy mentem be, hogy balhézok, ha sehogy sem fog előkerülni a papírom.

Utána benéztem fodrászhoz (festés, melír), majd a kozmetikushoz (tartós szemöldök- és szempillafestés), tényleg pompásan nézek most ki :):):)

Viszont: Baba tegnap este óta meg sem állt, még most is vircsaft van, baromi kényelmetlen ülni-menni-feküdni, úgyhogy ez egy rövid poszt lesz. Barátnőm szerint így utolsóra még kirugdossa magát, úgysem fogok már ilyet érezni az életben - milyen igaza van! Ráadásul legalább tudatja, hogy ő jól van - ez is igaz, úgyhogy megnyugodtam, csak valszeg megint nem alszok.

Mai pocakfotó:
 
 Amúgy tévedtem, nincs lent a hasam, csak lejjebb van, mint az első két gyerekkel.




Vasaltam szombaton (így lehet élni mi? Columbo ment a laptopon, fiam mamánál, lányom aludt):

Gyerekszoba még "sehol" sincs. Majd apa itthon a ráérő idejében befejezi a rendet :)

Majd töltök fel képet, ha megvan a bébike.

KEDDEN SZÜLÖK! Vagy nem.

OKTÓBER 1. VAN! (38+1)

Augusztus 02-án kaptam a diagnózist megrövidült méhnyakra és szigorú pihenést „írt fel” a doki és lásd, már két hónappal később van és minden okés, egyben vagyunk. 

Betöltött 38. héten már nincs olyan, hogy „hamarabb” jön a baba, bármikor jöhet!

Amúgy pont a barátnőmnek mondtam, hogy azt vettem észre, aki sápítozik, hogy „koraszülök”, az még a 42. hétig is képes kihúzni, aki meg csendben van, az sokszor jól megszívja és hirtelen megindul nála idő előtt a szülés, tehát: Én sápítozni fogok… és bejött!!!

Kezdem az elején:

HÉTFŐ

-         vérvétel (ellenanyag-, teljes vér- és vizeletvizsgálat) (2-3 nap az átfutás – ezt mondták)

-         streptococcus-kenetvétel (egy hét az átfutás – ezt mondták)

CSÜTÖRTÖK

Beugrottam Sotéra laborleletekért: a vér- és vizeletlaboron kívül más nem lett kész!!!  Aki nálam okosabb, az a 36. hét végén megy laborba!!!

Nődoki látogatás, 7-8-an voltak előttem és még dél sem volt! Elrohantam újságoshoz, vettem egy halom folyóiratot olvasni. Végre bejutottam. Az első, a vizsgálat. Fel van puhulva a méhszáj, rám lett parancsolva, hogy műtét előtti napig szedjem a magnéziumot, napi 500mg! Akkor már 2. napja nem szedtem, mondván nem baj, ha a méhem dolgozik így a 37. héten stb… olvastam ezt-azt. Úgy néz ki, ha én nem szedem a magnéziumot, akkor felgyorsulnak az események, tehát szedem.

Kérdezte a dokim, hogy mikor szeretnék szülni, mondtam, hogy KEDDEN! Ennek nem látta semmi akadályát. Feltételezem, hogy a felpuhult méhszáj azért ebben segített, azaz inkább legyen kedd, mint hogy szerda éjjel rángassa ki egy telefon az ágyból, hogy irány a műtő, mert megyek szülni.

Orvos a lelkemre kötötte, hogy szerezzem meg a vércsoport és ellenanyag eredményeket, mert anélkül „nem lehet” megcsinálni a műtétet! Na, ezért a címben szereplő „vagy nem”.

Uh-ra már nem tudott kiírni, a központi uh fullon volt. Mondta, hogy a másnapi ctg-n egy flowmetriát meg tudok beszélni. Jobb mint a semmi. Ha tudom, hogy ez ilyen nehézkes, akkor már a 34. heti vizsgálaton ezt elintézem vele. Egyébként visszagondolva Sotén egyszer voltam csak ultrahangon, mikor az előző lányom alig mocorgott, megnézték.

Tehát az én blogomban nem lesz olyan, hogy ennyi és annyi volt a becsült súlya szülés előtt, de lám-lám, mégsem annyival született. Fogalmam sincs, hogy hogy állunk.

Igyekszem abba kapaszkodni, hogy a 34. héten az uh-s csaj azt mondta, hogy 1-es a lepény, bár szíve szerint 0-át írna be, de a 30. hét után már illik egyesnek lennie. Nálam  csak 2-3 meszes milliméter van benne/volt benne. Tehát lepény valószínűleg kitart. Gyerek eddig szépen növekedett, miért állna le? 36. héten a flow is jó volt. (Előző lányommal is a 34. héten volt az utolsó uh… a fiammal viszont a végén szinte hetente.)

Kérdezte B-doki, hogy mennyit mozog a gyerek. Mondtam, hogy mozog, de inkább este-éjszaka és kaja után. Viszont sokkal kevesebbet, mint eddig, gondolom a mérete miatt. Erre bólogat, hogy ideje tovább lépni és megszületnie. Egyébként már ennyire a végén nálam tökre nincs jelentősége az ultrahangnak, hisz mindjárt találkozunk a kislányommal.

PÉNTEK

Ctg. Jó sokat vártunk, meg kell hagyni. Kész dömping volt. Az eredmény nem volt tökéletes, úgyhogy nem kellett pedáloznom a flowmetriáért, már írta is ki nekem a nővér. Az uh-n csodák csodájára vártam cirka 7percet és már be is jutottam. Ez a múltkori 1-1,5 órához képest egy csoda volt. A flow tökéletes – ezt mondta a doktor. Tehát remélhetőleg a gyerek is jól fejlődik – ezt meg én mondom. (Kérésre ultrahangot nem csinálnak, bepróbáltam.)

Nem értem, hogy miért van jelentősége annak, hogy a jobb oldalamon feküdtem a ctg alatt… még egyszer sem írták rá a papíromra. Ez most annyira kirívó eset? Ha a hasamon feküdtem volna, oké, megértem, de végülis oldalfekvés volt.

Orvosom egész pénteken műtött – előre szólt róla -, úgyhogy szaladgáltam oda-vissza, hogy szerezzek valakit, aki láttamozza a ctg-s papírt.

Dokim szombaton, azaz ma focizni megy – nem szülök.

Vasárnap pihen – nem szülök.

Hétfőn én megyek fodrászhoz és kozmetikushoz (laboreredményekéééért) – nem szülök.

Kedd: SZÜLÉS - minden vágyam így teljesüljön!

Legyen egészséges a picúr, szép és okos!!!

7.30-kor kell felvetetni magam kiírt császárra, és a délelőtt folyamán műtenek. A múltkor is így mentünk be a férjemmel, doki mondta, hogy még egy jó óra, míg sorra kerülök, aztán ahogy kihúzta a párom a lábát – vitte fiamat bölcsibe -, már toltak is be engem a műtőbe. Mire visszaért a férjem, pont hoztak engem és a babát vele szemben a folyosón, akkor gyorsan csinálhatott pár képet – jó időzítés. Szegény párom rosszabb bőrben van szülésnél mint én.

ITTHON

Tegnap kimostam – végre – a matracot a kiságyba miután hazajöttünk. Nem volt kis menet. Megállapítottam, hogy annó többször kellett volna tisztítanom, akkor most nem szívnék ekkorát. Aztán levittem az emeletről és kiraktam az udvarra csepegni a bazi nagy szárítóra (majd feltöröltem a lépcsőt, hogy a köv. körben ne zuhanjak le a vizes kövön). Remélem, hogy azóta sem szarták le a madarak! Sokkal könnyebb volt a matrac, mint gondoltam, vagy csak én lettem qu.va erős!

Kimostam az autósülés- (hordozó) és a pihenőszék huzatát. Ma vasalni fogok és bapakolok mindent a gyerekszobába. Hát igen, nem kapkodtam el ezeket a dolgokat, pedig hamarabbra terveztem.

Gyerekek minden nap kérdezgetik, hogy „megszületett-e már a kistesó?” Én meg mondom, hogy „még nem, de nemsokára”. A fiam ezt kapásból tudomásul veszi (neki nem újdonság a kistesó érkezése), de a lányom: „hazudtál! Azt mondtad, hogy mindjárt megszületik!”

Úgy képzeli, hogy amint hazahozzuk a kórházból a babát, ő nagyon sokat fog vele játszani – ezzel nincs is semmi gond, az én lányom egy babázós típus, és teljesen úgy gondolkodik, ahogy egy 3éves. Hazajön, leül megfésülni a babáit, átöltözteti őket, főz nekik. Azt gondolja, hogy a kistesót is majd megfürdetheti, megetetheti, betakarja, hintáztatja és telerakja csatokkal a haját. Minden egyes alkalommal el kell neki mondanom, hogy a hugi sokat fog aludni, lehet, hogy sokat is fog sírni, talán fel is fogja őt ébreszteni éjszaka, de ha „nagy” lesz, akkor majd rengeteget játszhatnak együtt, csak az még pár hónap (nálam a „nagy” azt jelenti, hogy a gyerek már ül, onnantól kezdve tényleg egy csomót lehet vele érdemben játszani), addig viszont csak simogathatja, beszélhet hozzá, játszhat a szobájában, de nem piszkálhatja. Ilyenkor nyerek egy újabb napot, aztán kezdődik minden elölről. 

CSAK A KRIÓS TÁSKÁT NE FELEJTSEM ITTHON!